Íme egy újabb téma! Nagyon izgalmas!
Az elmúlt 10-20 évben olyan gyorsan változik minden, hogy az ember csak kapkodja a fejét, elsősorban azok, akiknek nem olyan természetes ez a rohamtempó. Amikor én elkezdtem az általános iskolát még a kőkorszak előtt, minden olyan más volt és olyan természetesen lassú. Azóta sok minden megváltozott a tanulás módszerekkel Bár ha jól belegondolok, akkor még mindig az önálló és egyéni tanulás a legjellemzőbb az iskolákban, ahol a a diák megtanulja amit kell és beszámol róla a tanárnak. Én is mindig így tanultam és még mindig ezt teszem, kivéve azt az egy-két alkalmat, amikor módomban állt csoportban feladatot megoldani. Ha ezt csoportban tanulásnak lehet nevezni, akkor ezek szerint már volt benne részem. Emlékeim szerint ez a főiskolán történ, amikor 5 fős csoportokban kellett egy könyvtári programot, projektet megszervezni és lebonyolítani az elejétől a végéig. A konzultáción megbeszéltük, hogy ki melyik részét vállalja a feladatnak és azt otthon majd elkészítjük. Amikor kész volt akkor összeraktuk és annyi. Ha problémánk volt, akkor telefonon vagy emailban értekeztünk, a végeredmény pedig egész jó lett. Erre visszagondolva azt hiszem, hogy ez inkább volt kooperatív, mint kollaboratív tanulás. Ahhoz, hogy lássátok mire gondolok, érdemes megnézni a lenti táblázatot, s máris feltűnik a kettő közötti különbség. Ahogy utána olvasgattam sokan nem is tudják megkülönböztetni a két dolgot, mert a nem is olyan nagy az a különbség.
- Kollaboratív tanulás: - a tanulás csoport szinten történik
- - a feladatvégzés komplex szinten valósul meg, a tanulók a teljes feladatért felelősek
- - a tanulók szerepei cserélődhetnek
- Kooperatív tanulás: - a tanulás az egyén szintjén valósul meg
- - jól elkülönített részfeladatok, az egyes feladatokért egy-egy tanuló a felelős
- - a tanulók szerepei előre kiosztottak, fixek-
Az elmúlt években számos alkalommal voltam különböző képzéseken, és többször volt alkalmam csapatban dolgozni. Érdekes volt, hiszen sok mindent megtudtam magamról és azokról, akikkel együtt kellett valamit létrehozni. Mindig pozitív tapasztalatokkal távoztam, szerintem mindenki sokat tanult belőle.
Érdekes, hogy amint a cél elérése és eredménye mindenki számára fontos, valahogy aktívabbá válnak a csapat tagjai. Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik és hihetetlen, de nincs olyan feladat, amit ne lehetne megoldani.
A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de ami engem illet, szeretem a másik véleményét meghallgatni, és elgondolkozni rajta, és ha jókat hallok, biztos vagyok benne, a tudásom is gyarapodik. Mindenkinek csak ajánlani tudom a csoportos munkát, mert fejleszti a kommunikációs készséget és a mások iránti toleranciát is gyakorolni lehet. Fontos megtanulni a másikat meghallgatni, vállalni a felelősséget az elvégzett feladatokért, és megtanulni a gondolatainkat mások számára is érthető módon megosztani. A legjobb, ha minden tag, a feladat inden egyes részében segít, vagyis a szerepeket felcserélik és akkor a tanulás biztos.
Most a 21. században már nem fontos a személyes találkozás - gondolom én (nekem még mindig fontos) - mindent meg lehet beszélni az információs technológia vívmányainak köszönhetően, és ez a netgenráció tagjainak semmilyen problémát nem okoz. Mindent meg lehet beszélni és lebonyolítani az Interneten keresztül, és a visszacsatolás azonnali.
Mi ez, ha nem a cég megálmodott jövő és a megvalósult jelen. Hurrá!!!! Én ennek igazán örülök, de mi van azokkal, akik semmilyen hasznát nem veszik ezeknek a dolgoknak, örülnek, ha élnek. Na mindegy! Ez így van rendjén. Ezzel gondolom mindenki egyetért.
Bocsi azért, ha időnkét kicsit zavaros az írásom, de én inkább beszélek, mint írok.
Üdv mindenkinek!
