Sziasztok!
Jó kérdés!
Ez egy olyan kérdés, amin eddig még nem is nagyon gondolkoztam. Bár néha úgy érzem fényévnyi távolságra vagyok a mai fiatalsághoz. Én is pont ahhoz a generációhoz tartozom, aki még nem a számítógépek világába született, de mára már hozzátartozik a mindennapi életemhez. Gyerekként nem volt mobiltelefon, videó és számítógép, egyedül csak a tv és a barátaimmal együtt töltött idő színesítette a mindennapjaimat. Rengeteg időt töltöttem a szabadba, imádtam azokat a délutánokat, amikor minden szabad perceimet a velem egykorúak társaságában tölthetem. Teljesen természetes volt, hogy levélben kommunikáltunk egymással, s nem kaptunk perceken belül választ, s ha valamilyen információra volt szükségünk, akkor bementünk a könyvtárba és levettük a polcról valamelyik lexikont. Pár éve teljesen megváltozott minden, szinte nem telik el úgy nap, hogy ne ülnék a számítógép előtt, de ha igazán belegondolok, minimális az az idő, amit a neten töltök.
Látva a mai fiatalságot, egyrészt sajnálom őket, mert nem igazán tudják milyen jó érzés közel lenni a természethez, valódi kapcsolatokat teremteni, és személyes találkozások révén megismerni a másikat. Ugyanakkor irigylem azt a természetességet, ahogy viszonyulnak az információs technológia vívmányaihoz, hogy olyan otthonosan mozognak a legújabb technikai újítások terén. A tulajdonságok, melyek leginkább őket jellemezik: a gyorsaság, rugalmasság, kreatív problémamegoldás , az együttműködő szemlélet, a rendíthetetlen kíváncsiság, s ami ebben jó: ennek köszönhetően biztos előnyel indulhatnak a munkaerő-piaci elvárásokkal szemben is. Ez pedig nem egy utolsó szempont a mai társadalomban.
Ha a netgenerációs témában végzett legfrissebb kutatásokat nézzük, akkor kiderül, hogy a fiatalok legnagyobb része leggyakrabban a közösségi oldalakat használja, s nagyon kevés azok aránya akik komolyabb feladatokra (blog, kép-és videószerkesztés, prezentáció készítése) használják a netet. A legtöbben csevegnek és leveleznek, vagy játszanak egymással. Ha ez alapján kéne besorolnom magamat, akkor én is a netgenrációhoz tartozom, annak ellenére, hogy még mindig inkább a személyes találkozókat és beszélgetéseket tartom normálisnak, és nem vagyok netfüggő. Ennek ellenére azért furcsa azt látni, hogy velem azonos korú emberek teljesen, a szó szoros értelmében digitális analfabéták, és még azt sem tudják, hogy kell bekapcsolni egy számítógépet. pedig a lehetőség ma már mindenki számára adott, ha otthon nem akkor valamelyik művelődési házban, Teleházban vagy könyvtárban. Azért ez egy kicsit ciki. Nem? Hogy miért? A 21. század elején, az információs társadalom kellős közepén senkinek sem szabad kizárni magát az egyre globalizálódó világból, mert a túlélés egyik feltétele az információhoz való hozzájutás gyorsasága. Abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok előnyel jár a világháló használata, bár tudni kell, hogy milyen információt hol kell keresni, hiszen a millió lehetőség közül nagyon nehéz a releváns információhoz hozzájutni. Könnyű eltévedni, hamis és félrevezető tartalmakat találni, miközben az információkat folyamatosan átalakulnak. Bár állítólag semmi nem vész el, csak átalakul.
Összegezve azt tudom mondani, hogy nem vagyok és úgy érzem nem is leszek tagja a netgenerációnak , csupán amiatt, hogy használom az Internetet. Biztos vagyok benne, hogy ez nem korfüggő, az idősebbek között is akadnak olyanok, akik a fiatalokat megszégyenítő tudással és kreativitással veszik az akadályokat ezen a területen. Egy biztos, nem az éllovasok táborába tartozom, de próbálok nem lemaradni a fejlődésünket szolgáló innovációkról, és ha kicsit nehézkesen is,de ott lihegek majd a többiek mögött.
Hajrá nem netgenerációsok!!!!!!
