HTML

lélekdonor

Friss topikok

  • M.Kata: Már nem először értek Veled egyet, Tündi! Úgy érzem, hasonló módon "kínlódunk" azzal a ténnyel, ... (2013.01.01. 16:29) Amit tudni illik a konnektivizmusról!
  • M.Kata: @lizmond: Akkor telefonálnák - még többet... És, ha az sem lenne? Akkor elmennénk személyesen az i... (2012.11.03. 13:19) Nem vagyok netgenerációs?
  • menyország: @Gelse: köszi én is rájöttem közben egy kicsit el vagyok tévedve. én akkor is sok szerencsét kíván... (2012.10.12. 14:49) üdvözlet

Címkék

Amit tudni illik a konnektivizmusról!

2012.12.18. 22:56 menyország

Mint minden a világban, a tanulással és tanítással kapcsolatos dolgok is folyamatosan változnak, fejlődnek, alkalmazkodnak. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a fejlődés csak akkor megy végbe, ha mi emberek nagyon akarjuk. És íme láss csodát, mindig akadnak olyan egyéniségek, akik akarják, hogy mi többiek is változzunk és fejlődjünk. Természetesen ez nem minden esetben történik gyorsan, de ha valami egyszer elkezdődik, akkor nincs megállás. A változás pedig miért hagyná ki a tanulást, az emberi élet egyik legfontosabb részét, hiszen a tanulás mindennek az alapja. A szakemberek csak abban nem értenek egyet, hogy a tudást, a rengeteg új információt ki és hogyan tudja a lehető legrövidebb úton a leghatékonyabban magáévá tenni, s azt céljainak elérése érdekében önállóan felhasználni. És itt jön a képbe a számos tanuláselmélet, mely századok óta, a technológia fejlődésének és az egyre nagyobb elvárásoknak köszönhetően változik, miközben a szakemberek egyre inkább megismerik és kiismerik az embert, mint a föld egyik legformálhatóbb lényét.

A kérdés csak az, hogy hogyan történik a tanulás, milyen tényezők befolyásolják, és a memóriának ebben milyen szerepe van. Nem mindegy, hogy az ember milyen korban tanul, milyen környezetben szocializálódik, milyen hatások és benyomások érik őt életében. Bár ezeknek a tényezőknek csak nem régóta tulajdonítanak jelentőséget.

Amíg a behaviorizmus a viselkedésközpontúságra épül, addig a kognitivizmus a modellező jellegre. Ez azt jelenti, hogy a tanárnak jó modellt kell nyújtania ahhoz, hogy a tanuló az adott viselkedési szabályt megfelelően tudja elsajátítani, hiszen eme tanuláselmélet szerint az ember a külvilágról épít modellt.

A konstruktivizmus az előzőekhez képest teljesen ellentétesen vélekedik a tanulási folyamatról, középpontba helyezve a tanuló aktivitását. A tanár szerepe teljesen megváltozik, a tanár csak egy híd a tudás és a tanuló között. A középpontban a tanuló áll, a tanár az információ átadása helyett inkább csak a megfelelő haladási irányt mutatja meg. Ebben az értelemben mindenki saját maga konstruálja a valóságot, a tudást mindenki a saját tapasztalataiból építi fel, ezért ugyanazt az információt mindenki másképpen értelmezi annak alapján, hogy ki milyen és mennyi előzetes tudással és tapasztalattal rendelkezik.

Azt hiszem, hogy ez a fajta tanulási mód a mai napig csak nagyon kevés tanuló számára adatik meg, annak ellenére, hogy egyre biztosabbak lehetünk az elmélet hatékonyságában. Ami biztató, az az oktatási rendszer fejlődése, és ha lassan is, de egyszer mindenki belátja, hogy hosszú távon megéri a fejlődéssel együtt haladni. 

A konnektivizmus ennél egy kicsit bonyolultabb elmélet, de épít a konstruktivizmusra.

Az elmélet szerint az a tudás, amit magunknak felépítünk valamilyen módon szerveződik bennünk, egy olyan hálózatba épül be, mely csomópontokból és összeköttetésekből áll. Vajon ez mit jelent? Gondolom ezt nem mindenki érti első hallásra, mert én sem. Vagy legalábbis nem tudom elképzelni, viszont ha jobban átgondolom, akkor már dereng valami. A legjobb példa erre a gondolattérkép, amivel jól lehet szemléltetni a konnektivista tanulást. A tudás, mint pl. a fontosabb fogalmak, hálózatba szervezhető, és az új információ az adott fogalomhoz kapcsolható, és azt akár meddig lehet bővíteni. Ez egy kicsit még zavaros!!!

A kérdés az, hogy ez a módszer mennyivel jobb mint az elődei? Egyáltalán, jobb? A válasz egyértelmű: IGEN! A mai netgenerációsoknak ez nem okoz különösebb problémát, hiszen az a technikai eszközrendszer, melynek segítségével a konnektivista tanulás létrejöhet, számukra olyan, mint a levegő: éltető és nélkülözhetetlen. Számos olyan személyiségfejlesztő tulajdonságok birtokába juthatnak a fiatalok, melyek nélkül nehezen lehet boldogulni ebben a gyorsan fejlődő világban: ilyen a hatékony kommunikációs és problémamegoldó képesség, csapatszellem és mások véleményének az elfogadása, és még lehetne sorolni. Ami a lényeg, hogy az ember társas lény, és szüksége van a másik emberre, annak véleményére, érveire, beleegyezésére, vagy akár az elutasítására. Ahogy nem szeretünk egyedül élni, úgy a tanulás is hatékonyabb lehet, ha tudásunkat meg tudjuk osztani másokkal és mi is részesei lehetünk mások tudásának. Természetesen az egyéni tanulás is nagyon fontos, hiszen mindenki egyénileg dolgozza fel az új információt, viszont van egy nagy előnye, mindenki a saját ízlésének megfelelő irányba fordulhat, és kutathat tovább, egészen addig amíg tanulási igényét ki nem elégíti. A szerepek is cserélődhetnek, az egyén lehet egyszer tanár, aztán tutor, aztán diák, stb. A visszacsatolás is lehet azonnali, és mindenki más számára látható lesz. Aki akar, és mások tudására is kíváncsi, élvezni fogja ezt a tanulási módszert, miközben mások számára is megosztja a saját tudását. Ez a sok tudás egy nagy tudást hoz létre, melyből mindenki kedve szerint csemegézhet feltéve, ha meg van hozzá a kellő technikai háttér és tudás.

Legyen szó bármilyen tanulási elméletről, egy biztos: tanulni kell, érdemes, szükséges és jó. A konnektivista tanulás csupán attól különbözik az elődeitől, hogy önkéntelenül is szórakozva tanul az ember, miközben mások gondolatait és akár érzéseit is megismerheti.

Hajra nem netgenerációsok!!!!!! Van még mit tanulni!!!!!

 

 

 

 

1 komment

Csapatban tanulni

2012.10.31. 12:19 menyország

Íme egy újabb téma! Nagyon izgalmas!

Az elmúlt 10-20 évben olyan gyorsan változik minden, hogy az ember csak kapkodja a fejét, elsősorban azok, akiknek nem olyan természetes ez a rohamtempó. Amikor én elkezdtem az általános iskolát még a kőkorszak előtt, minden olyan más volt és olyan természetesen lassú. Azóta sok minden megváltozott a tanulás módszerekkel  Bár ha jól belegondolok, akkor még mindig az önálló és egyéni tanulás a legjellemzőbb az iskolákban, ahol a a diák megtanulja amit kell és beszámol róla a tanárnak. Én is mindig így tanultam és még mindig ezt teszem, kivéve azt az egy-két alkalmat, amikor módomban állt csoportban feladatot megoldani. Ha ezt csoportban tanulásnak lehet nevezni, akkor ezek szerint már volt benne részem. Emlékeim szerint ez a főiskolán történ, amikor 5 fős csoportokban kellett egy könyvtári programot, projektet megszervezni és lebonyolítani az elejétől a végéig. A konzultáción megbeszéltük, hogy ki melyik részét vállalja a feladatnak és azt otthon majd elkészítjük. Amikor kész volt akkor összeraktuk és annyi. Ha problémánk volt, akkor telefonon vagy emailban értekeztünk, a végeredmény pedig egész jó lett. Erre visszagondolva azt hiszem, hogy ez inkább volt kooperatív, mint kollaboratív tanulás. Ahhoz, hogy lássátok mire gondolok, érdemes megnézni a lenti táblázatot, s máris feltűnik a kettő közötti különbség.  Ahogy utána olvasgattam sokan nem is tudják megkülönböztetni a két dolgot, mert a nem is olyan nagy az a különbség.

  •  
    • Kollaboratív tanulás: - a tanulás csoport szinten történik
    •                                 - a feladatvégzés komplex szinten valósul meg, a tanulók a teljes feladatért felelősek
    •                                 - a tanulók szerepei cserélődhetnek
  • Kooperatív tanulás:   - a tanulás az egyén szintjén valósul meg
  •                                  - jól elkülönített részfeladatok, az egyes feladatokért egy-egy tanuló a felelős
  •                                  - a tanulók szerepei előre kiosztottak, fixek-

 

 

Az elmúlt években számos alkalommal voltam különböző képzéseken, és többször volt alkalmam csapatban dolgozni. Érdekes volt, hiszen sok mindent megtudtam magamról és azokról, akikkel együtt kellett valamit létrehozni. Mindig pozitív tapasztalatokkal távoztam, szerintem mindenki sokat tanult belőle. 

Érdekes, hogy amint a cél elérése és eredménye mindenki számára fontos, valahogy aktívabbá válnak a csapat tagjai. Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik és hihetetlen, de nincs olyan feladat, amit ne lehetne megoldani.

A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de ami engem illet, szeretem a másik véleményét meghallgatni, és elgondolkozni rajta, és ha jókat hallok, biztos vagyok benne, a tudásom is gyarapodik. Mindenkinek csak ajánlani tudom a csoportos munkát, mert fejleszti a kommunikációs készséget és a mások iránti toleranciát is gyakorolni lehet. Fontos megtanulni a másikat meghallgatni, vállalni a felelősséget az elvégzett feladatokért, és megtanulni a gondolatainkat mások számára is érthető módon megosztani. A legjobb, ha minden tag, a feladat inden egyes részében segít, vagyis a szerepeket felcserélik és akkor a tanulás biztos.

Most a 21. században már nem fontos a személyes találkozás - gondolom én (nekem még mindig fontos) - mindent meg lehet beszélni az információs technológia vívmányainak köszönhetően, és ez a netgenráció tagjainak semmilyen problémát nem okoz. Mindent meg lehet beszélni és lebonyolítani az Interneten keresztül, és a visszacsatolás azonnali.

Mi ez, ha nem a cég megálmodott jövő és a megvalósult jelen. Hurrá!!!! Én ennek igazán örülök, de mi van azokkal, akik semmilyen hasznát nem veszik ezeknek a dolgoknak, örülnek, ha élnek. Na mindegy! Ez így van rendjén. Ezzel gondolom mindenki egyetért.

 

Bocsi azért, ha időnkét kicsit zavaros az írásom, de én inkább beszélek, mint írok.

Üdv mindenkinek!

 

Szólj hozzá!

Nem vagyok netgenerációs?

2012.10.18. 12:14 menyország

Sziasztok!

Jó kérdés!

Ez egy olyan kérdés, amin eddig még nem is nagyon gondolkoztam. Bár néha úgy érzem fényévnyi távolságra vagyok a mai fiatalsághoz. Én is pont ahhoz a generációhoz tartozom, aki még nem a számítógépek világába született, de mára már hozzátartozik a mindennapi életemhez. Gyerekként nem volt mobiltelefon, videó és számítógép, egyedül csak a tv és a barátaimmal együtt töltött idő színesítette a mindennapjaimat. Rengeteg időt töltöttem a szabadba, imádtam azokat a délutánokat, amikor minden szabad perceimet a velem egykorúak társaságában tölthetem. Teljesen természetes volt, hogy levélben kommunikáltunk egymással, s nem kaptunk perceken belül választ, s ha valamilyen információra volt szükségünk, akkor bementünk a könyvtárba és levettük a polcról valamelyik lexikont. Pár éve teljesen megváltozott minden, szinte nem telik el úgy nap, hogy ne ülnék a számítógép előtt, de ha igazán belegondolok, minimális az az idő, amit a neten töltök.

Látva a mai fiatalságot, egyrészt sajnálom őket, mert nem igazán tudják milyen jó érzés közel lenni a természethez, valódi kapcsolatokat teremteni, és személyes találkozások révén megismerni a másikat. Ugyanakkor irigylem azt a természetességet, ahogy viszonyulnak az információs technológia vívmányaihoz, hogy olyan otthonosan mozognak a legújabb technikai újítások terén. A tulajdonságok, melyek leginkább őket jellemezik: a gyorsaság, rugalmasság, kreatív problémamegoldás , az együttműködő szemlélet, a rendíthetetlen kíváncsiság, s ami ebben jó: ennek köszönhetően biztos előnyel indulhatnak a munkaerő-piaci elvárásokkal szemben is. Ez pedig nem egy utolsó szempont a mai társadalomban.

Ha a netgenerációs témában végzett legfrissebb kutatásokat nézzük, akkor kiderül, hogy a fiatalok legnagyobb része leggyakrabban a közösségi oldalakat használja, s nagyon kevés azok aránya akik komolyabb feladatokra (blog, kép-és videószerkesztés, prezentáció készítése) használják a netet. A legtöbben csevegnek és leveleznek, vagy játszanak egymással. Ha ez alapján kéne besorolnom magamat, akkor én is a netgenrációhoz tartozom, annak ellenére, hogy még mindig inkább a személyes találkozókat és beszélgetéseket tartom normálisnak, és nem vagyok netfüggő. Ennek ellenére azért furcsa azt látni, hogy velem azonos korú emberek teljesen, a szó szoros értelmében digitális analfabéták, és még azt sem tudják, hogy kell bekapcsolni egy számítógépet. pedig a lehetőség ma már mindenki számára adott, ha otthon nem akkor valamelyik művelődési házban, Teleházban vagy könyvtárban. Azért ez egy kicsit ciki. Nem? Hogy miért? A 21. század elején, az információs társadalom kellős közepén senkinek sem szabad kizárni magát az egyre globalizálódó világból, mert a túlélés egyik feltétele az információhoz való hozzájutás gyorsasága. Abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok előnyel jár a világháló használata, bár tudni kell, hogy milyen információt hol kell keresni, hiszen a millió lehetőség közül nagyon nehéz a releváns információhoz hozzájutni. Könnyű eltévedni, hamis és félrevezető tartalmakat találni, miközben az információkat folyamatosan átalakulnak. Bár állítólag semmi nem vész el, csak átalakul.

Összegezve azt tudom mondani, hogy nem vagyok és úgy érzem nem is leszek tagja a netgenerációnak , csupán amiatt, hogy használom az Internetet. Biztos vagyok benne, hogy ez nem korfüggő, az idősebbek között is akadnak olyanok, akik a fiatalokat megszégyenítő tudással és kreativitással veszik az akadályokat ezen a területen. Egy biztos, nem az éllovasok táborába tartozom, de próbálok nem lemaradni a fejlődésünket szolgáló innovációkról, és ha kicsit nehézkesen is,de ott lihegek majd a többiek mögött.

Hajrá nem netgenerációsok!!!!!!                                                             

4 komment

üdvözlet

2012.10.12. 14:13 menyország

sziasztok

péntek 13-a van ezért kívánok mindenkinek nagyon sok szerencsét és fekete cicát. én jelenleg az egyetem padját koptatom és írom a saját blogomat. nekem  ez kicsit furcsa, hogy a saját gondolataimat másokkal megosszam, de ez a feladat az órán. ezért mindenki nézze el nekem, ha kicsit balga dolgokat írok, gyakorlat teszi a mestert.

szép napot kívánok mindenkinek

üdv:

3 komment

süti beállítások módosítása